magyarság Erdélyben, 1918. nov.–2002.: A Magyar Királyság földarabolását az É-ról, K-ről és D-ről előrenyomuló megszállás vezette be. Jászi Oszkár (1875–1957) aradi tárgyalási kudarca után Erdély elszakításának első mozzanata az 1918. XII. 1-i →gyulafehérvári gyűlés, melynek határozatában a lakosság teljes faji és vallási egyenjogúsítását, dem. szabadságjogokat, földreformot, a wilsoni elvek tiszteletben tartását ígérve kinyilvánították Erdély (ill. a népe 53,8%-át adó oláhság) csatlakozását Ro-hoz. Ferdinánd kir. (ur. 1914–27) kiáltványában XII. 11: bejelentette az egyesítést. A bánsági svábok és a szászok (a lakosság 10,64 %-a) az egységes Mo-on belüli önkormányzatot akartak. A →wilsoni békepontokban említett →népek önrendelkezési joga alapján (bár az X. 31: Temesváron kikiáltott Bánáti Köztársaság a szerb megszállást nem tudta megakadályozni) XII. 2: Temesváron kimondták a Bánság autonómiáját (azt is eredménytelenül). Eu. ‘demokratikus’ újjárendezői az 1.664.000 fős magyarság (a lakosság 31,77%-a) véleményét is figyelmen kívül hagyták, XII. 22: a m-ok a kolozsvári nagygyűlésen (amit a megszállóknak nem sikerült megakadályozni) hiába tiltakoztak a Ro-hoz csatolás ellen. A Székely Hadosztály 1918. XII–1919. III: eredményes utóvédharcait az antantbarát Károlyi-kormány az élelem és lőszerellátmány visszatartásával ellehetetlenítette. Az I. vh. előtti és alatti megegyezések eldöntötték Erdély sorsát, 1920. I. 15: →Apponyi Albert gr. erdélyi önkormányzatról szóló népszavazási javaslatát elutasították, a VI. 4: aláírt →trianoni béke (amit Ro. 1921. VII. 26: ratifikált) törvényesítette a korábbi paktumokat és a megszállással bekövetkezett elcsatolást. Mo-ból Erdély, a Partium s a Bánát 102.181 km²-e Ro-é lett (Ro. összter-ének 34,8 %-át, összlakosságának 30,7 %-át adva). 1919. I. 8: a →medgyesi gyűlésen a szászok, VIII. 14: Nagyszebenben a bánáti svábok kimondták a csatkozást. – Az 1923. III. 23-i alkotmány, mely szerint Ro. →nemzetállam (18 milliós népességéből 13.180.000 [73%] oláh mellett ekkor 15 nemzetiség élt, 8,6 % m., 4,2 % ném., 3,6 % ruszin/ukrán stb.), az 1919. XII. 9-i kisebbségi szerződést s a gyulafehérvári határozat dem. ígérvényeit nem tartalmazta. – Az elmaradott gazd-társad. fejlettségű, alacsony életszínvonalú, 50–80 %-ban írástudatlan rumén kirságban korlátozottan érvényesült az alkotmányosság, a parlamenti kormányzás többpártrendszeren alapult, a Liberális Párt, a Nemzeti Párt, Nemzeti Parasztpárt váltotta egymást, az 1930-as évek újnacionalista hulláma során erősödött meg a szociális demagógiába, az ortodox miszticizmusba kapaszkodó fasiszta–náci jellegű Vasgárda mozgalma. Létrehozták a Nemzeti Újjászületés Frontját, a fasizmus, nacionalizmus, részleges szabadságjogok sajátos ötvözetét. –

A magyarság konzervatív vezetői az együttműködő beilleszkedést, jogvédő pol-t szorgalmazták; 1921. III. 19–IV. 9: a r.k., ref., unit. pp-ök hűséget esküdtek Ferdinánd kir-nak. A Bánffyhunyadon 1921. VI. 5: →Kós Károly alapította Magyar Néppárt kalotaszegi érdekeltségű maradt; az 1921. (I. 9) VII. 6: Jósika Samu elnökletével létrehozott első érdekvédelmi szervezetet, a Magyar Szövetséget (amit X. 30: fölfüggesztettek) a konzervatív, de minden népréteg megnyerését kívánó Országos Magyar Párt (VI. 5.) 1922. XII. 28: megalapítása követte, amelynek a választásokon 38 képviselője közül csak 3 jelölését fogadták el. Vezetői: Jósika Miklós br., 1923. VI. 3: Ugron István, 1926. I. 1–1938. III: (föloszlatásáig) Betlhen György gr. A többség által megszavazott törv-ekkel folytatódott a magyarság fölmorzsolása. VI. 16: a földreformtörv-t kiterjesztették Erdélyre, ami érintette a m. birtokosokat: az egykori határőrvidéki birtok, a csíki magánjavak, v. a Mo-ra áttelepült birtokosok javai is áll. birtokok lettek, ez utóbbiak 1923. III. 15: az →optánsok perében próbálták visszaszerezni javaikat a →Népszövetségnél. A m. párt 1923. X. 23: megkötötte a csucsai paktumot az oláh néppárttal az együttműködésről (1926. II. 1: mondták föl), 1924. II. 23: az állampolgársági törv-t be nem tartva m-ok tízezreit hagyák ki az állampolgári névjegyzékből.

Az erdélyi magyarság az idegen uralom alatt folyamatosan és jelentősen fogyatkozott. 1910: a lakosság 31,6 %-át, 1930: 24,4 %-át alkotta (a németség aránya 10,8-ról 9,8 %-ra csökkent). A megszállók 1918 végi tömeggyilkosságai, fosztogatásai, majd a hűségeskü megtagadása miatti állásvesztés, a „numerus valachicus” elől 1918: 40.952, 1919: 33.551, 1920: 70.773, 1921: 19.879, 1922: 13.651, 1923: 7536, 1924: 1693, a 7 év alatt 197.035 m. menekült a kirabolt, jóvátételekkel is sújtott Csonka-Mo-ra, ahol többségük évekig →vagonlakó lett. Jelentős volt az államilag támogatott kivándoroltatás: kb. 50.000 m. került Ny-Eu-ba, az USA-ba és D-Amerikába.

A m. többségű városokban és a Székelyföldön – a m. határ menti sávban telepesfalvak létesítése mellett – a lakosság vegyes anyanyelvűvé tételére (visszaoláhosítására) 1924. V. 30: ún. kultúrzónákat létesítettek az isk-kban (50 %-os fizetési pótlékkal) regáti tanítókkal. VII. 26: az okt. törv. 8. §-a kimondta: az oláh származású szülők – ha a nyelvet nem beszélik is – gyermekeiket csak rumén isk-ba irathatják (→névelemzés). 1925. III. 7: bevezették a bakkalaureatusi törvényt (a kisebbségek ellen). IX. 15: az egyh-ak panaszaikkal a Népszöv-hez fordultak, XII. 23: a magánoktatási törvény magánisk-vá nyilvánította az egyh. isk-kat. 1927. II. 3: Erdélyben fölfüggesztették a gyülekezési jogot, II. 15: az államvasutak dolgozóinak megtiltották, hogy az utazókkal m-ul beszéljenek. IV. 30: a népszámláláskor a lakosság nemzetiségét „népi eredete” szerint állapították meg, a székelyek sokaságát írták oláhnak. Az 1930. I. 1: bevezetett közigazg. reform nem egymás mellett levő közs-eket is egyesített, megakadályozva ezzel m. többségű községtanácsok létrejöttét. IV. 4: a megyei és közs. tanácsokban megtiltották a m. nyelvet. Ilyen viszonyok között Erdélyből kb. 100.000 m. (főleg iparos) ment munkát vállalni a Regátba (az ókirályságba), számuk nemzetiség/anyanyelv szerint a népszámláláskor 1930: Olténiában 2557/2255, Havasalföldön 33.806/32.980, Dobrudzsában 2194/2077, Moldvában 20.964/23.894 fő (kb. 1/5-e a csángók valós számának), Besszarábiában 829/747, Bukovinában 11.881/11.860 fő (akik 1941: áttelepültek a Bácskába). Az 1930-as években már egész Ro-ban élt a „numerus valachicus”, megkövetelték, hogy az alkalmazottak többsége és az ügyvitel nyelve mindenütt rumén legyen. 1932. IX. 27: a Népszöv. döntött a csíki magánjavak visszaszolgáltatásáról; Ro. csak akkor volt hajlandó annak részleges visszaadására, ha minden további m. igényről lemondanak. Az 1933. I. 17: megalakult Román Front orsz. propagandát indított az élet minden ter-én alkalmazott numerus valachicusért. A m-ok között erősödő baloldal 1934: megalakította a Magyar Dolgozók Szövetségét. 1936. III. 27: az új közigazg. törv. a városi v. megyei tanácsok föloszlatási okának mondta a nemzetiségi nyelvhasználatot. 1936. IV. 29: megszüntették az (Erdélyben erős és módos) ipartestületeket, vagyonuk a munkakamaráké lett. 1937. III: a belügymin. kérte a g.kel. pátriárkát, tiltsa el papságát a pártpol-tól, mivel sok pópa tevékenykedett a Vasgárdában (mely 1937. XII: 66 mandátumot szerzett). 1937. V. 9: bejelentették, hogy a jövőben az ügyvédi kamarák csak ruménekből fognak állni. – M. írók, értelmiségiek szervezték meg 187 résztvevővel X. 2: a fasizmus elleni népfront létrehozását célzó Vásárhelyi Találkozót. A kisantant válsága változásokat eredményezett, 1938. II. 24: a kir. elfogadtatta a parlamenttel ‘korporatív’ alkotmányát. VIII. 14: a közigazg. törv. megengedte a nem oláh többségű közs-ekben a kisebbségi nyelv hivatalos használatát, VIII. 23: Bledben Ro. elismerte Mo. fegyverkezési jogát. IX. 30: Csík megye 86 áll. isk-jában m. tagozatot nyitottak. XII. 19: kir. rendeletre egypártrendszert vezettek be. 1939. III. 22: az 5 évre kötött ném–rumén keresk. szerződéssel Ro. ném. gazd. érdekter. lett. VI. 3: a parlamentbe 9 m. képviselő juthatott be. VIII. 26: Ro. megnemtámadási szerződést ajánlott, a m. kormány ehelyett kisebbségvédelmi egyezményt javasolt, eredménytelenül. A magyarság kulturális és gazd–társad. képviseletére Bánffy Miklós gr. vezetésével I. 19: létrehozták a Magyar Népközösséget (II. 10-i alakuló ülése részvétlenségbe fulladt). – Németbarát kormány került uralomra, a Vasgárda vezetői is hatalomhoz jutottak. 1940. VI. 28: a SZU bekebelezte É-Bukovinát és Besszarábiát. Ro. Erdély ügyében tárgyalásokra kényszerült Mo-gal (D-Dobrudzsa ügyében Bulgáriával), a szörénytornyai tárgyalások eredménytelensége után Ro. döntőbíráskodást kért. VIII. 30: a II. →bécsi döntés Erdély É-i és K-i részének 43.492 km²-ét (1,3 millió m., 1,02 millió oláh, 80.000 ném. lakosával) Mo-hoz csatolta, IX. 5–13: a honvédség elfoglalta, No. szavatolta Ro. új (Mo-gal 1031 km hosszú) határait. – Ro. 12.678.243 lakosából 79 % oláh és 85 % g.kel., D-Erdély városaiban, Nagyenyed, Arad, Temesvár vidékén és a Csángóföldön kb. 750.000 m. (több tízezren É-Erdélybe települtek), 600.000 ném. (szász/sváb), 43.000 szerb és 1,3 millió zsidó; a bécsi döntéssel aláírt kisebbségi szerződésben csak a ném-ek oláhokkal egyenlő jogait biztosították. A magyarság érdekeit 5 tagú direktórium képviselte. – A II. bécsi döntés után az 1940:26. törv. alapján É-Erdély 49 képviselőjét behívták a m. parlamentbe, É-Erdély-ben biztosították a magyarság jogait, közigazg-ában a Mo-ról érkezett alkalmazottak és tisztviselők (ha eredetileg menekültek v. azok leszármazottai voltak) a háborús viszonyok között a baloldaliaknak Mo-ellenes propagandára adtak lehetőséget. – 1941. VI. 22: Ro. No-gal háborút kezdett a SZU ellen, a VII: visszafoglalt É-Bukovinát és Besszarábiát bekebelezték Ro-ba (a háborús viszonyok között, ném. beavatkozás nélkül ‘megoldották a zsidókérdést’) – Mo. ném. megszállása után 1944. V. 15–VI: É-Erdélyből kb. százezer zsidót deportáltak; ez ellen Márton Áron pp. eredménytelenül tiltakozott. – Az 1944. VIII. 23-i királypuccs után a szovjetbarát koalíciós kormány VIII. 25: hadat üzent No-nak. IX. 12: a szovjet–rumén fegyverszünettel érvénytelenítették a II. bécsi döntést, É-Bukovina és Besszarábia ismét a SZU-é lett. – 1944 nyarától Erdély m., ném./szász lakossága megfogyatkozott, amikor a ném-ek visszavonulásakor kb. 100.000 ném. távozott a katonákkal. 1945. I: kb. 90–100.000 sváb ffit és nőt szovjet munkatáborokba hurcoltak, a túlélők többsége az 1950-es években No-ban és Au-ban telepedett le. – Az É-Erdélybe 1944. X–XI: visszatérő rumén uralom Bukarestben szervezett különítményeinek (Maniu-gárdák és a halál önkéntesei) csíkszentdomokosi, egeresi, szárazajtai stb. népirtó mészárlásai a m. lakosokat otthonaikból menekülésre kényszerítette, sok ezren ekkor távoztak Csonka-Mo-ra. E viszonyok miatt Erdélyt 4 hónapra szovjet katonai igazg. alá helyezték. A rumén csendőrök a m. hadseregből megszökött, hazatért sok ezer volt katonát és polgárt szedtek össze, akiket a (v. Brassó vm.) földvári táborba v. a temesvári haláltáborrá tett elosztótáborba hurcoltak, az ezt túlélőket Foksányba, onnan a SZU munkatáboraiba szállították. – 1945. II. 6: életbe léptették a nemz. kisebbségek egyenjogúságának statutumát, III. 23: a földreformtörv-t, III. 29: az áll. hivatalok megrostálásának törv-ét, ezek végrehajtása a kisebbségek hátrányára történt. – 1947. II. 10: a →párizsi békeszerződés visszaállította a trianoni államhatárokat. XII. 30: a kir. elűzését követően kikiáltották a népközt-ot, 1948. IV. 12: az I. szoc. alkotmány alapján államosították a főbb termelőeszközöket, 1949. III–1962. IV. 25: a mezőgazd-ot szoc. módon ‘átalakították’. – 1950: a közigazg. reform során a megyerendszert tartományok váltották föl, a Székelyföldön létrehozták a →Magyar Autonóm Tartományt (melyet a megyerendszer módosított visszaállításakor 1967. XII. 8: megszüntettek). 1952. IX. 27: az új alkotmány kimondta a Román Komm. Párt vez. szerepét. 1965. VIII. 20: az új alkotmány szerint Románia Szoc. Közt., a rumén áll. „egységes, nemzeti és szocialista” jellegű (85,7% rumén, 9,1% m., 2,2% ném. lakossal). – Az 1989. XII. 22–25: államcsíny (XII. 25: N. Ceausescu [1965. III. 22. óta] pártfőtitkárt és nejét kivégezték) után az államforma újból többpártrendszerű közt. (elnökévé a v. komm. Iliescut 80%-os többséggel vál.). Megalakult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) [eln. 1993. I– [2002. XII: is]: Markó Béla], mely kormányban, ill. kívülről támogatta a Szocdem. Pártot. –

Erdély lakosságának számát, összetételét a koronként változó népszaporulat, a tömeges kivándorlás mellett Ro. lakosságának térbeli mozgása, lakóhely-változtatása befolyásolta. Tömeges tervszerű telepítéssel főként Moldovából duzzasztották a m. többségű nagyvárosok lakosságát, onnan népesítették be a ném-ek elhagyott falvait is. Az iparosítás is döntően befolyásolta Erdély városi és falusi lakosságarányának átalakulását: 1977: a 7,5 milliós lakosság 47,4 %-a élt városban. – A magyarság részaránya Erdélyben 1956: 25%, 1977: 21,9% (a ném-eké 5,9%, ill. 2%). A magyarság lélekszáma és az összlakosságon belüli részaránya a folyamatos kivándorlás miatt csökken, 1977–92: (a hivatalos adatok szerint is) kb. 100.000 fő hagyta el Erdélyt; a fogyás oka még a magyar családok alacsony gyermekvállalási száma és a beolvasztás/beolvadás. 1992: a népszámláláskor a kb. százezer vegyes házasságból születő gyermekek 48 %-a ruménná lett. 1992: Erdély összlakossága 7.711.704, ebből 5.671.234 (73,5%) rum., 1.603.698 (20,8%) m., 108.933 (1,4%) ném., 330 839 (1,3%) egyéb. A 2002-es népszámlálás további jelentős fogyást állapított meg. –

A Ro-hoz csatolt ter-en 1918: működött 122 középisk-ból 116, a 114 polg. isk-ból 29 felekezeti isk. volt. 1919 u. a m. nyelvű okt-t a felekezeti isk-kba szorították vissza, 1000-nél több m. tannyelvű áll. népisk-t szüntettek meg. – Az 1921. VI. 16-i földreform is az oláhosítást szolgálta, ekkor 314.000 hektár földet vettek el a m. egyh-aktól, melynek jövedelmét ezek főként kulturális és okt. célokra használták. Kérdésessé vált az →Erdélyi Római Katolikus Státus léte és birtokai is. Áll. kezelésbe vették a gyergyói székely falvak közös vagyonát (csíki magánjavak). Az 1930/31. tanévben az egyh-ak államsegély nélkül tartottak fenn még 826 el. isk-t (483 ref., 297 r.k., 36 unit., 6 ev.). 1934/35: már csak 112 m. tagozat működött rumén el. isk-kban, a gyermekek többsége oláh nyelvű isk-ba kényszerült; csak rumén óvodák léteztek. 1925: a magánisk-nak minősített felekezeti isk-k végzőseinek idegen isk-ban ruménul kellett érettségizniük. – 1930/31: 23 m. nyelvű, alapítványi vagyonától és nyilvánossági jogától megfosztott felekezeti polg. isk., 17 líceum, 7 tanítóképző, 4 felső keresk. és 4 gazd. téli isk. működött. Kevés és állandóan csökkenő számú m. hallg-t vettek föl a rumén egy-ekre (az 1872: alapított kolozsvári [Ferenc József] Tudegy-et 3 szakasz katonával 1919. V. 12: elfoglalták és oláh egyetemmé tették), elapasztották az értelmiség utánpótlását, 10 év alatt csak 304-en végeztek (az össz. hallgatók 6–7 %-a). Azáltal, hogy a m. okt. és közművelődés intézményeinek többségét működtették, megnőtt a felekezetek szerepe a kisebbségi életben. – 1919–40: a kisebbségi sajtó [Ellenzék (1919–44), Pásztortűz (1921–44), az Erdélyi Szépmíves Céh munkáját segítő Erdélyi Helikon (1928–44), a lugosi Magyar Kisebbség (1922–42)] szabadságát a sajtóperekkel, betiltásokkal korlátozták. A m. tud-os élet intézményes kereteit (pl. Erdélyi Múz. Egyes.) korlátozták, a tud-okat egyesek művelték. – 1940 őszén É-Erdélyben helyreállították a korábbi m. isk. hálózatot: a Ferenc József Tudegy. szegedi száműzetéséből visszatért Kolozsvárra. A kolozsvári tanker-ben 13 fiú- (Beszterce: állami m. és ev. ném., Dés: áll., Kolozsvár: áll. gyakorló, áll. koedukált rumén, r.k. Zágoni Mikes Kelemen, ref. és unit., Naszód, Szamosújvár, Szilágysomlyó: áll., Zilah: ref.) és 4 leánygimn-ban (kolozsvári áll., r.k. Marianum, ref. és izr.); a marosvásárhelyi tanker-ben a gyergyószentmiklósi áll. fiú-, a marosvásárhelyi áll. leány-, a csíkszeredai Segítő Mária, a kézdivásárhelyi Nagy Mózes, a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc, a szászrégeni koedukált és a székelyudvarhelyi Baróti Szabó Dávid r.k., a marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi és a székelyudvarhelyi ref., a szászrégeni ev. (ném.) és a székelykeresztúri unit. gimn-ban tanítottak. 1944 őszétől (főként D-Erdélyben) jelentősen korlátozták a m. oktatást. Betiltották az egyh. folyóir-okat (1946. V: Katolikus Világ, 1947. IX: Szt Ferenc Hírnöke). Az 1948. IV. 17-i új alkotmány után VI. 16: államosították az isk-kat (VIII. 3: megszüntették a felekezeti okt-t, XI. 7: áll. kezelésbe vették a tanoncotthonokat), a gyulafehérvári ppi és a kolozsvári ferences Szt Bonaventura nyomdát államosították. 1956-tól a m. tannyelvű el. isk-k egy részét összevonták, kettős tannyelvűvé alakították, majd nemcsak a szórványvidéken fokozatosan oláhosították, csökkentve a m. tannyelvű isk-k számát, mind több m. tanulót osztottak rumén isk-ba. 1979/80: m. tannyelven 120 int. és tagozat működött, közülük csak 12 volt önálló. A m. tanulók 70 %-a nem tanult/tanulhatott tovább az ált. isk. után. – A felsőokt-ban m-ul 1945–59: a Bolyai Tudegy. (a Ferenc József Tudegy. jogutóda), 1946–: az önálló Magyar Zene- és Színműv. Főisk., 1948–59: a Mezőgazd. Főisk. m. tagozatán (az 1944-ig létezett m. kir. Mezőgazd. Főisk. jogutóda), 1948–: a Mechanikai Int-ben, 1950–: a Ion Andreescu Képzőműv. Int-ben, 1954–76: önálló, 1976: nevétől is megfosztott Szentgyörgyi István Színműv. Int-ben tanulhattak. 1959: a Bolyai Tudegy-et ‘egyesítették’ a rumén tannyelvű Babeș Tudegy-mel, azután a m. nyelvű okt. fokozatos elsorvasztásával, a m. diáklétszámot csökkentették, egyes szakokat marxista megfontolásból megszüntettek, másokat (pl. fil., lélektan, tört.) összevontak. Egy-egy m. csoport működhetett mat–fiz–kémia szakon. A m. nyelv és irod. szak hallgatói létszámát 7-re! csökkentették. Elsorvasztották a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Felsőokt. Int. m. tannyelvű csoportjait, az int-ben az 1980-as évektől többnyire ruménül tanítanak. – Az egyh-ak felsőfokú tanintézményei 1944 után: gyulafehérvári r.k. Hittud. Főisk., kolozsvári Ref. Teol. Fakultás és unit. Teol. Akad., a két utóbbi Egyetemi Fokú Egységes Protestáns Teológiai Intézet néven egyesült. Az 1993 utáni években a tanárképző karokon m. nyelvű okt. is indult, a Babeș–Bolyai Tudegy-en 1996 u. megkezdődött a m. tagozatépítés, 1993: Ref., 1995: R.K. Teol. Diaktikai Kart létesítettek. – Az anyanyelv használatát a közéletben is visszaszorították. Orsz-os pol. napilap az Igazság (1945–89) és az Előre (1953–89) mellett az írószöv. hetilapja, az Utunk (1946–89), a művelődési tanács hetilapja A Hét (1970–89) és a szépirod-kritikai Igaz Szó (1953–89), a társad-tud. jellegű Korunk (1926–) jelent meg folyamatosan. Az 1989. XII-i fordulat után a m. nyelvű kiadványok ötöde megszűnt, mások címváltozással (Utunk = Helikon [1990–], Igaz Szó = Látó [1990–], Tanügyi Újság = Közoktatás [1990–]) v. anélkül (Korunk, A Hét, Keresztény Magvető [1864–], Református Szemle [1908–]) fennmaradtak. Nagyváradon a Magyar Kisebbség (1995–), Csíkszeredában a Székelyföld (1997–), Kolozsváron aVasárnap kat. hetilap (1991–) és a Keresztény Szó kulturális havilap (1990–) jelenik meg. – 1990 u. m. nyelvű állami okt. intézmények létesültek. A rumén okt. rendszerben nincs felekezeti okt., az el. isk. okt-ban felekezeti (r.k.) isk. csak magánisk-ként működhet; m. tannyelvű a ferencesek által Déván létesített Magyarok Nagyasszonya Iskolaközp., rum. tannyelvű Gyulafehérváron a Szt József Magánisk. „A vallásfelekezetek személyzetének utánpótlására” az áll. 1991–: engedélyezte, hogy a mpp-ök ún. líceumi szem-okat létesítsenek. Ennek alapján a kat. pp-ök Erdélyben 10 m. és 1 vegyes tannyelvű (Csíkszereda, Gyulafehérvár, Kolozsvár, Nagykároly, Nagyvárad, Szatmárnémeti, Székelyudvarhely, Temesvár; tagozat: Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy) középisk-t/líceumot létesítettek. Ezeket a középisk-kat az 1995-ös tanügyi törv. „teológiai líceum” néven az ún. hivatásos isk-k közé sorolta. A felekezeti isk-ként jogilag el nem ismert, a valóságban az Egyh. okt. szerepét valamelyest biztosító intézmények 2002: is létbizonytalanságban működnek. Marosvásárhelyt (ökumenikus) kántortanító-képző létesült. Érettségit követő 3 éves (r.k.) eü. asszisztensképzés indult Szatmárnémetiben és Székelyudvarhelyen (e képzésformát 2000: az áll. megszüntette). – 1996-tól a Gyulafehérvári R.K. Hittud. Főisk. utolsó 4, ún. teol. évét befogadta (affiliálta) a Római Lateráni Egy. Hittud. Kara. – A hittud. főisk. az 1990/91-es tanévben főként önképzési céllal (előbb 3 éves, de 5 évessé fejlesztett) levelező tagozatot indított (Csíkszeredában, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, Nagyváradon, Sepsiszentgyörgyön, Szatmárnémetiben, Székelyudvarhelyen, 1991: Temesvárt és Gyergyószentmiklóson). A levelező tagozatot az áll. magánegy-ként kezelte. A hittanárképzés céljából a Babeș–Bolyai Tudegy-en 1996: létrehozták a R.K. Teol. Didaktikai Kart. A levelező tagozat végzősei 1997–: az itt tett szűrővizsga után az állami egy-en licenciátusi okl-et szerezhettek. Nagyváradon a ref. egyhker. Sulyok István Főiskola Partiumi Keresztény Egyetem néven magánegy-et létesített, amelyen kat. hallg-k is tanulnak. 2000: létrejött a Sapientia Alapítvány, amelynek célja az egyh. hátterű erdélyi m. alapítványi magánegy. létrehozása. A Sapientia egy. 9 kart indított Csíkszeredában, Marosvásárhelyen és Kolozsvárt. – 1999: a világi hívek részére csak önképzés céljából újjászervezték a Márton Áron Teológiai Képzőt. – A közösségek különböző szakterületű képzését szolgálja Csíksomlyón a Jakab Antal Tanulmányi Ház, Gyergyószentmiklóson a Szt Benedek Tanulmányi Ház, Alvincon a Pongrácz Szt István Tanulmányi Ház, Marosvásárhelyt a Deus Providebit Tanulmányi Ház. Csíksomlyón megszervezték a Venczel József Főegyhm. Vallásszociológiai Int-et, az Egyh. megalapította a Gloria Könyvkiadót, a gyulafehérvári teol. tanároknak az évkv-szerű Studia Theologica Transsylvaniensist, 2000–: az egy. Studia sorozatának keretében a Studia Catholica Latina-t.

Az egyházak helyzete Erdélyben korszakonként változott. A csanádi, nagyváradi és szatmári ppséget a trianoni béke részekre szaggatta. A csanádi egyhm. 2/3-a, a nagyváradi egyhm. fele és a szatmári 44 pléb-ja Ro-hoz került. Temesvár →Pacha Ágoston vez-ével 1923-tól ap. kormányzóság, a nagyváradi ap. kormányzóságot 1926–29: →Mayer Antal, a szatmári ppséget →Boromisza Tibor pp. kormányozta. 1927: Ro. és a Sztszék konkordátumot kötött, amit a rumén pol. magyarellenessé alakított; mellőzve az évezredes kat. egyhszervezetet, a csekély szórványokat összefogó Bukarest lett érsséggé, a hajdúdorogi egyhm-hez tartozott, m. szertartási nyelvű g.k. egyhközs-eket az 1927: alapított oláh szert. nyelvű máramarosi g.k. ppséghez csatolták. Papnev. int., hittud. főisk. működik folyamatosan Gyulafehérváron, 1929–49: Nagyváradon létezett a Borromei Szt Károlyról elnevezett egyhm. teol. 1930: létrehozták a →temesvári püspökséget (mpp-e Pacha Ágoston), az egyesített →szatmár–nagyváradi püspökség élére →Fiedler István pp. (1931–39) került. – A II. bécsi döntés után 1940 őszétől a gyulafehérvári egyhm. visszacsatolt részét a kolozsvári Püspöki Helyhatóság vette át. Kolozsvárra költöztette a Papnev. Int-et is; egyesült a nagyváradi ppség két része, néhány pléb. maradt D-Erdélyben. Ap. kormányzója Gyulafehérvár pp-e, →Márton Áron, akit Schiffert Béla helynök helyettesített, a Ro-ban maradt részt ppi helynök kormányozta Belényesről. A papjai összeesküvése miatt 1939: lemondásra kényszerített szatmári mpp-öt ap. kormányzóként Márton Áron (ill. helynöke) helyettesítette. 1942: a Sztszék pp-évé kinevezte →Scheffler Jánost, uő lett a nagyváradi egyhm. ap. kormányzója. – 1948: Ro. fölmondta a Sztszékkel kötött konkordátumot és megszakította a diplomáciai kapcsolatot a Vatikánnal. Az államosításkor megszüntették a ferencesek főisk-it, a székelyudvarhelyi Collegium Seraficumot és a vajdahunyadi hittud. főisk-t (utóbbi 1949-ig működött). – A szerzetesr-eket 1949. VIII. 1–1950. IX. 7: föloszlatták; 1951: a jezsuitákat a szamosújvári ferences ktorba, a ferenceseket a máriaradnai ktorukba internálták, akik ott titkos „szabadegyetemet” létesítettek, megszervezték a ferences főisk. folytatását. Máriaradnáról később áthelyezték őket Körösbányára, Esztelnekre és Désre. Désre került a rendi főisk. tanári kara és a csíksomlyói rendi kormányzat, itt (→Gurzó Anaklét egyházjogász vezetésével) megszervezték a →dési „szabadegyetem”-et. A női szerz-rendek tagjai 1949 u. szétszórtságban éltek. – A komm. párt kezdeményezésére és szervezésében 1950: békepapi mozgalom indult. Az áll. kinyilvánított szándéka: az Egyh. elszakítása Rómától. Az erdélyi pp-öket – a titokban fölszentelt pp-öket – és számos papot bebörtönöztek. Az egyhm-ket a Sztszék rendeletére megbízott, 1951-től →titkos ordináriusok vezették. Ro. a r.k. egyh-at „megtűrt” (nem elismert jogú) felekezetnek tekintette. Erdélyben egyetlen ppséget ismert el, 4 ennek alárendelt főespséggel: Gyulafehérvár, Temesvár, Nagyvárad, Szatmárnémeti. A ppség élére Adorján Károly vezetésével békepapokból álló vezetőség került. Az áll. egyesítette a papnev. int-eket, a gyulafehérvári hittud. főisk. lett Erdély számára az egyetlen elismert szem. – Koholt perekben elítélték Márton Áront, Pacha Ágostont, →Godó Mihály SJ-t. A titkos egyh-kormányzat elszigetelte a békepapok vezette egyh-kormányzatot, őrizte a papság egyházhűségét, a törv-es joghatóságot. A papság engedetlenségi mozgalma (számos tagját 1955: letartóztatták) és a nemzetk. nyomás eredményeképp Márton Áron 1955: kiszabadult, a papokat 1956: az ún. →jurisdikciós perben évekre elítélték. Márton Áron pp-öt 1957: ismét házi őrizetbe helyezték. Ro. rendeletekkel akadályozta a papság utánpótlását, az egyetlen erdélyi papnev. int., a Gyulafehérvári R.K. Teol. Főisk. csak 15 teol. hallg-t vehetett föl (→numerus clausus); középfokú intézményként uo. működhetett a Kántoriskola. – 1990: a kormány elismerte a komm. hatalom által megszüntetett r.k. és g.k. ppségeket. A Sztszék 1990. IV: minden egyhm. élére pp-öket nevezett ki: →Bálint Lajos és →Jakubinyi György spp. (Gyulafehérvár), →Kräuter Sebestyén (Temesvár), →Reizer Pál (Szatmárnémeti), →Tempfli József (Nagyvárad). 1991. VIII: Gyulafehérvár exempt érsség lett, az erdélyi m. egyhm-k továbbra is a bukaresti érsség alárendeltjei maradtak. – Ismét működhettek a szerz-rendek. Újjászervezte rházait, közösségeit a ferencesek Szt István kir-ról elnev. Erdélyi Rendtart-a (14 ház), a Szatmári Irgalmas Nővérek, a nagyváradi Páli Szt Vincéről nev. Szeretet Leányai, a Szociális Testvérek Társ. (SSS), a Szt Családról nev. Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek, Assisi Szt Ferenc Leányai (CFSF; 9). Kevés (1–4) szerzetes él még a minoriták (a Szt Erzsébetről nev. erdélyi rendtart-t a mo-ihoz csatolták), a piaristák (az erdélyi rendtart-t a mo-ihoz csatolták), a szaléziánusok, a jezsuiták, prem-ek, lazaristák, szalvatoriánusok (Isteni Üdvözítő Társ-a), a Szt Orsolya rend, az Iskola Nővérek (1), az Orsolya Nővérek (4), a Szt Józsefről Nevezett Ursbergi Ferences Nővérek (1) közül. – 1990 u. új rendek települtek meg Erdélyben: Jézus Szíve Társasága (SJC) (Kolozsvár, Szatmárnémeti), Tisztítóhelyen Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek (Csíkszentdomonkos, Gyergyószentmiklós, Marosvásárhely), Szeretet Misszionáriusai (Teréz Anya Leányai) (Sepsiszentgyörgy), Klarissza Monostor-Remeteség: Csíksomlyó Ágacskája (2000 óta) (Csíksomlyó), Jézus Legszentebb Szívéről nevezett Hiltrupi Missziósnővérek (MSC) (Szatmárnémeti). – 2002: a gyulafehérvári főegyhm-ben 2 jezsuita dolgozik (a m. rendtart. tagjai). – Az erdélyi r.k. egyhm-k pp-ei 1994: megindították a hitvalló Márton Áron pp. és a börtönben vértanúhalált halt Bogdánffy Szilárd és Scheffler János boldoggá avatási ügyét. Az 1905: boldoggá avatott →Pongrácz István kassai vt. 1995-i sztté avatása révén az erdélyi (gyulafehérvári) egyhm. első hivatalos sztje. – Az 1990-es évektől létrehozták az egyhm. karitászokat, amelyek fokozatosan öregotthonokat (Papi Otthon: Brassó, Szatmárnémeti; Árpádházi Szt Erzsébet Öregotthon – Gyergyószentmiklós, Szent Klára Öregotthon – Kézdiszentlélek), szociális intézményeket (óvodák, beteggondozók) létesítettek. – A gyulafehérvári főegyhm. 2000: tartott, a szatmári egyhm. 2001: hirdetett 2004-ig tartó egyhm. zsinatot. B.L.B.–88

Új M. Szle 1920. X. 3. (Primipilus: A Székely Hadosztály és a székely nemz. tanácsok) – Jakabffy Elemér: Erdély statisztikája. A Ro-hoz csatolt egész volt m. ter. lakosságának nemzetiségi, felekezeti és kulturális közs-enkénti statisztikája az 1910. és 1920. évi hiv. adatok alapján. Lugos, 1923. – Buza László: A kisebbségek jogi helyzete. Bp., 1930. – Erdélyi m. évkv. 1918–1929. Szerk. Sulyok István és Fritz László. Kolozsvár, 1930. – Oberding József: Az erdélyi agrárreform. Uo., 1930. – Jancsó Benedek emlékkv. Szerk. Asztalos Miklós. Bp., 1931. – Borbély Andor–Fall Endre: Román uralom Erdélyben. Uo., 1936. – Metamorphosis Transylvaniae. Szerk. Győri Illés István. Kolozsvár, 1936. – Jakabffy–Páll 1939. – Erdélyi mártírok és hősök aranykv-e. Uo., 1941. – Monoki 1941. – Mikó 1941. – Ligeti Ernő: Súly alatt a pálma. Egy nemzedék szellemi élete 22 esztendő kisebbségi sorsban. Kolozsvár, é.n. – Közép-Európa atlasz. Szerk. Rónai András. Balatonfüred, 1945. – Salacz 1975. – Erdély tört. 1830-tól napjainkig. 3. köt. Szerk. Szász Zoltán. Bp., 1986. – Raffay Ernő: Erdély 1918–1919-ben. Tanulm-ok. 2. kiad. Szeged, 1988. – Virt 1991. – Erdélyi egyh-aink évszázadai. Szerk. Barabás Zoltán, Miklós László, Bodó Barna. Bukarest, 1992. – Carp, Matatias: Holocaust Romániában. [2. kiad.] Ford. Takács Ferenc. Bp., 1993. – Magyar Kisebbség 1922–1942. (Repertórium. 1–2. köt.) Szeged, 1993. – Kuszálik 1996. – Erdélyi Múz. 1997:1–2. füz. (40. Varga E. Árpád: A népesség fejlődése, az etnikai és felekezeti viszonyok alakulása a jelenkori Erdély ter-én 1869–1920 között; 88. Bereczki András: Ro. népesedésének helyzete a stat. adatok tükrében) – Monoki 1997. – Durandin 1998. – Varga E. 1998. – Vincze Gábor: Illúziók és csalódások. Fejezetek a romániai magyarság II. vh. utáni tört-éből. Csíkszereda, 1999. – Kuszálik 2000. – Romániai m. évkv. 2000. Szerk. Bodó Barna.Temesvár–Kolozsvár, 2001: 44. (Veres Valér: A romániai magyarság népesedési viszonyai a ’90-es években), 97. (Kötő József: Reform és kisebbségi okt.), 104. (Murvai László: M. nyelvű okt. Ro-ban [1989–1999]); 2001. Szerk. Bodó Barna. Uo., 2002:149. (Veres Károly: M. tagozatépítés a Babeș-Bolyai Tudegy-en), 159. (Murvai László: A romániai m. tanítóképzés) – Meglátomás–képzés és közérzet az ezredforduló erdélyi kat. egyh-ában. Csíkszereda, 2002:13. (Bura László: A kat. nev. helyzete a romániai okt. intézményekben) – Tizenkét év. Összefoglaló tanulmányok az erdélyi m. tud. kutatások 1990–2001 eredményeiről. 1–2. köt. Szerk. Tánczos Vilmos és Tőkés Gyöngyvér. Kolozsvár, 2002.